Szexuális felvilágosítás Mikor? Hogyan?

Számos alkalommal kerestek meg az elmúlt időszakban tanárok, szülők, hogy mi az ideális időpont a gyermekek szexuális felvilágosítására? Szükséges-e a gyermekek okítása ebben a témában, vagy rábízható ez az iskolára? Van-e előnye, hátránya annak, hogy egy gyermek korán tud a szexualitásról? Zala Márton szexuálszakpszichológus írása.

 

Az emberi közösségnek mindig is szerves része volt a szexualitás, melynek tudása nem csak tanításon, hanem a géneken keresztül is átadódik. A gyermekek jellemzően a virág-méhecske, gólya-baba elfedő történeteket legfeljebb ideig-óráig fogadták el. Azt tanulták meg, hogy ez az a téma, ami tabu, ami érdekes, de nem beszélünk róla.

 

Ahogyan régen a gyermekek az állatokat párzani látták, úgy most a pop kultúra, a filmek telis-tele vannak explicit és implicit szexuális utalásokkal. Ezeket a gyermekek éppen úgy észreveszik, mint a felnőttek. Csak megtanulták, kimondatlanul megérezték, hogy erről nem illik beszélni.

 

Ezért érdekes számomra a kérdés, hogy mikor érdemes a szexualitásról beszélgetni a gyermekekkel. A válasz egyszerű: minél korábban. Azzal a kiegészítéssel, hogy csak igaz, hiteles információt biztosítsunk a gyermek számára és kizárólag olyan forrásokat, tartalmakat, szavakat, kifejezéseket használjunk, amik a gyermek fejlődési szintjének megfelelnek.

 

Azaz teljesen felesleges hormonháztartásról beszélni egy óvodással. A szexualitáshoz kötődő trágár szavak semmiképpen sem tartoznak az okításba. A szexualitás filmes, illetve saját/másik testén történő bemutatása szintén minden esetben kerülendő.

 

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a szexuális edukáció előbb következik be, akkor a szexuális aktivitás is korábbra datálható? A felvetést miden tudományos kutatás elutasította. Azok a gyermekek, akik minden életkorban megfelelő mennyiségű információhoz jutottak a nemiséggel kapcsolatban, később jellemzően megfontoltabbak voltak szexuális életvitelükkel kapcsolatban, hajlamosabbak voltak együttléteik során védekezni. Ezáltal jóval kevésbé estek teherbe tervezés nélkül, illetve a nemi úton terjedő betegségeket sem kapták el olyan mértékben, mint a szexualitást elhallgató szülők gyermekei.

 

Tévhit tehát, hogy a gyermeki ártatlan lelket megrontaná a közösülés tudata. Ezzel szemben nagy fokú szorongást szülhet a tudatlanság, ha olyan tartalommal találkozik, amit nem ért meg a gyermek. Azok a gyermekek, akiknek van fogalmuk a szexualitásról, kevésbé esnek szexuális abúzus áldozatává.

 

 

Az az elgondolás sem helytálló, hogy ha a felnőttek nem beszélnek a szexualitásról, akkor a kisiskolás gyermek nem is szerez erről tudomást. Szerez, csak más forrásból, osztálytársaktól, interneten keresztül, pornófilmekből. Ezek a nem tényekre támaszkodó mendemondák, durva, realitástól elrugaszkodott szexuális tartalmak helytelen szexuális viselkedést, elvárásokat sugallnak, amikből kifolyólag könnyen kudarcélménye lehet a kiskamasznak, és nem fogja érezni a szexualitás meghittségét.

 

A szexuális felvilágosítás során mindenképpen kell beszélni a betegségekről, a nem kívánt terhességről, de sose ez legyen a beszélgetés fő fókusza! A fő gondolati sík lehet inkább a kölcsönös örömszerzés, intimitás megélése. Fontos beszélgetni a gyermekkel a fiúkról-lányokról, ismerkedésről, szerelemről, saját testéről, a másik nem testéről, a gyermek érdeklődéséről. Fontos, hogy a gyermekek kérdezhessenek és ne legyenek tabu témák.

 

Jelen cikk az Ifjúsági Lelki Elsősegély oldalán jelent meg.

 

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus
http://zalamarton.hu

Have a question?

[contact-form-7 404 "Not Found"]